A Mátrába vezető 24. sz. főútvonal mellett, a gyöngyössolymosi leágazás déli oldalán emelkedik a geológiai értékként nyilvántartott Bábakő, a Mátra utóvulkáni működésének terméke. Keletkezési körülményeit illetően megoszlanak a vélemények. A hidrotermákon kovásodott riolit kőtömböket, amelyek e területen szétszórva helyezkednek el, a vulkáni tevékenység utolsó megnyilvánulásaként kitört forró gázok és gőzök, hévforrások alakították ki a felszínen. A néha több tíz méter magasra feltörő szökőforrások, gejzírek kovasav tartalmú melegvize egyes területeken átjárta, átalakította a hegy kőzeteit és új kőzetfajtát, gejziritet vagy hidrokvarcitot hozott létre.
A gyöngyössolymosi Bábakő kőzeteiben sávokban és foltokban szabad szemmel is jól látható riolitos szöveti maradványok ismerhetők fel. Nagyobb része azonban kvarcit, így az eredeti szöveti maradványok ismerhetők fel. Nagyobb része azonban kvarcit, így az eredeti szövet teljesen elmosódott. Az utóvulkáni működés során felgyülemlett gejzirit valóságos kis kúp alakú képződményeket, gejzírkúpokat hozott létre.

A bemutatásra is alkalmas, és jól megközelíthető Bábakő mellett Gyöngyössolymos határában az északi területeken, a Monostor-völgy két oldalán is találunk hasonló gejzirit hévforrás - és limnokvarcit képződményeket: Kövesdomb, Asztag - kő, Üstök - kő, Kishegy.

Ez utóbbiak tájképi megjelenésében, látványosságban felülmúlják a fent említett Bábakövet, de megközelítésük nehézkesebb.

A gyöngyössolymosi útelágazástól kb. 15 méternyire már messziről látható a Bábakő, két vízmosás között fákkal, bokrokkal benőtt parlagterületen kb. 5 méter magas sziklatömb. Hagyományok szerint áldozati bemutató helyként, később a boszorkányperek idején, boszorkányság vádjával üldözött asszonyok égető helyeként használták, "Boszorkánykő"-nek is nevezik. A Bábakő különös tulajdonsága, hogy letöredezett darabjai összeütve szikráznak. A Tihanyi-félszigeten nagy számban látható gejzírkúpok nevezetes rokonai ennek a képződménynek.

Solymosról keletre, majdnem a határszélen fekszik. A solymosi és gyöngyösi határ között választóvonalat képez a Benére vezető országút. Ettől számítva Solymos irányában körülbelül 50 méterre, egy hatalmas 4 méter magas sziklatömb emelkedik ki a szántóföldből. Körülötte pedig több kisebb-nagyobb szikladarab fekszik, mintha a nagyobbról töredeztek volna le. Ez azonban csak első pillanatra tetszik úgy, mert jobban megvizsgálva kitűnik, hogy ezek is mind külön-külön erősen be vannak ágyazva az agyagos földbe. Úgy látszik, hogy mindegyiknek egy közös nagy kőtömeg alapjuk van. Mint egy elmerült tengeri szigetnek a kiálló szirtjei meredeznek ki a föld színéből.
A szikla körül rétek és szántóföldek vannak. A föld felszíne igen hullámos ezen a tájon. Maga a Bábakő is egy ilyen hullámvölgyben fekszik. Általában elég jó termőföld az a vörös és sárgás agyag, amely ezt a részt elborítja. Feltűnő jelenség, hogy nagy darabon nincs kő a völgykatlannak ezen a részén. Különösen nyugatra és délre, északra is csak a Tarmahegy tövében kezdődik a köves talaj. Legközelebb van hozzá a Pipishegy, amelynek azonban egészen más a kőzete. Talán azért is régente vándorkőnek tartották ezt a magányos sziklát, amelyet a Mátrából görgetett le a víz vagy a jégár erre a helyre.
Ez azonban nem valószínű, már csak azért sem, mert nem egy darabban van, hanem a föld mélyében lévő sziklatömegnek több kiálló csúcsa látható.
Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy közvetlen környezete terméketlen, köves talaj, amelyen gyéren terem a fű és a kökénybokor. Sokkal valószínűbb az újabb meghatározás, amely szerint gejzír, vagyis kovasavas melegforrás lerakodásából képződött.
Ezt bizonyítja továbbá maga a szikla anyaga is, amely egészen kovakő, megütve csak úgy szórja a szikrát. Népmondák is fűződnek hozzá.

Miszerint az öreg Mátra szelleme kergette a vasorrú bábát, akit seprőparipán nem tudott utolérni és mérgében utána dobta ezt a nagydarab követ, ill. a honfoglalás után a keresztény hit sokáig küzdött az ősi pogány vallással.

Szent István király alatt terjedt el legjobban a keresztény vallás.
Már csak a kereszt hiányzott róla, mikor Ármány a pogányság gonosz szelleme, egy sötét éjjel óriási kődarabbal akarta összezúzni a templomot. De mikorra súlyos terhével odaért, megvirradt és megszólalt a hajnali harangszó.