Árpádkori-templom

Első királyunk idején már templom állt itt, melynek helyére építtette, a XIV. században, a Solymosy család a gótikus templomot. A török időkben a torony kivételével ez a műemlék elpusztult. Az újjáépítés 1702-11 között zajlott barokk stílusban, majd 1769-72 között kapta meg a mai formáját, amely jellegében középkori, homlokzattoronnyal ellátott, egyhajós templom. A szentély zárófalán a nagyméretű oltárképen Szent Miklós püspök, a templom védőszentje, látható papi kísérettel, gyermekek körében. Búcsúja december 6-án van.

 


Asztag-kő

Solymostól északra, nyugatról a Monostorpatak, keletről a szénpatak határolja. A szénpatak az Asztagkőnél ömlik a nagypatakba. A patakok által képezett két völgy között egy észak déli irányú hegyvonulat található. Legmagasabb pontja az 525 m Üstökfő, azután az 505 m magas Asztagkő.

A hegycsúcs nagyon köves, ritka erdővel van borítva. Keletről és délről a hegy kúpjának oldala szabályos, egyenletes lejtésű, nagy sziklákkal sűrűn borított. Nyugatról óriási szakadék található. A mélységben hatalmas sziklák láthatók. Ezek a területek a borzok búvóhelyéül szolgáltak.

Bába-kő

A Mátrába vezető 24. sz. főútvonal mellett, a gyöngyössolymosi leágazás déli oldalán emelkedik a geológiai értékként nyilvántartott Bábakő, a Mátra utóvulkáni működésének terméke. Keletkezési körülményeit illetően megoszlanak a vélemények. A hidrotermákon kovásodott riolit kőtömböket, amelyek e területen szétszórva helyezkednek el, a vulkáni tevékenység utolsó megnyilvánulásaként kitört forró gázok és gőzök, hévforrások alakították ki a felszínen. A néha több tíz méter magasra feltörő szökőforrások, gejzírek kovasav tartalmú melegvize egyes területeken átjárta, átalakította a hegy kőzeteit és új kőzetfajtát, gejziritet vagy hidrokvarcitot hozott létre.
A gyöngyössolymosi Bábakő kőzeteiben sávokban és foltokban szabad szemmel is jól látható riolitos szöveti maradványok ismerhetők fel. Nagyobb része azonban kvarcit, így az eredeti szöveti maradványok ismerhetők fel. Nagyobb része azonban kvarcit, így az eredeti szövet teljesen elmosódott. Az utóvulkáni működés során felgyülemlett gejzirit valóságos kis kúp alakú képződményeket, gejzírkúpokat hozott létre.

A bemutatásra is alkalmas, és jól megközelíthető Bábakő mellett Gyöngyössolymos határában az északi területeken, a Monostor-völgy két oldalán is találunk hasonló gejzirit hévforrás – és limnokvarcit képződményeket: Kövesdomb, Asztag – kő, Üstök – kő, Kishegy.

Ez utóbbiak tájképi megjelenésében, látványosságban felülmúlják a fent említett Bábakövet, de megközelítésük nehézkesebb.

A gyöngyössolymosi útelágazástól kb. 15 méternyire már messziről látható a Bábakő, két vízmosás között fákkal, bokrokkal benőtt parlagterületen kb. 5 méter magas sziklatömb. Hagyományok szerint áldozati bemutató helyként, később a boszorkányperek idején, boszorkányság vádjával üldözött asszonyok égető helyeként használták, “Boszorkánykő”-nek is nevezik. A Bábakő különös tulajdonsága, hogy letöredezett darabjai összeütve szikráznak. A Tihanyi-félszigeten nagy számban látható gejzírkúpok nevezetes rokonai ennek a képződménynek.

Solymosról keletre, majdnem a határszélen fekszik. A solymosi és gyöngyösi határ között választóvonalat képez a Benére vezető országút. Ettől számítva Solymos irányában körülbelül 50 méterre, egy hatalmas 4 méter magas sziklatömb emelkedik ki a szántóföldből. Körülötte pedig több kisebb-nagyobb szikladarab fekszik, mintha a nagyobbról töredeztek volna le. Ez azonban csak első pillanatra tetszik úgy, mert jobban megvizsgálva kitűnik, hogy ezek is mind külön-külön erősen be vannak ágyazva az agyagos földbe. Úgy látszik, hogy mindegyiknek egy közös nagy kőtömeg alapjuk van. Mint egy elmerült tengeri szigetnek a kiálló szirtjei meredeznek ki a föld színéből.
A szikla körül rétek és szántóföldek vannak. A föld felszíne igen hullámos ezen a tájon. Maga a Bábakő is egy ilyen hullámvölgyben fekszik. Általában elég jó termőföld az a vörös és sárgás agyag, amely ezt a részt elborítja. Feltűnő jelenség, hogy nagy darabon nincs kő a völgykatlannak ezen a részén. Különösen nyugatra és délre, északra is csak a Tarmahegy tövében kezdődik a köves talaj. Legközelebb van hozzá a Pipishegy, amelynek azonban egészen más a kőzete. Talán azért is régente vándorkőnek tartották ezt a magányos sziklát, amelyet a Mátrából görgetett le a víz vagy a jégár erre a helyre.
Ez azonban nem valószínű, már csak azért sem, mert nem egy darabban van, hanem a föld mélyében lévő sziklatömegnek több kiálló csúcsa látható.
Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy közvetlen környezete terméketlen, köves talaj, amelyen gyéren terem a fű és a kökénybokor. Sokkal valószínűbb az újabb meghatározás, amely szerint gejzír, vagyis kovasavas melegforrás lerakodásából képződött.
Ezt bizonyítja továbbá maga a szikla anyaga is, amely egészen kovakő, megütve csak úgy szórja a szikrát. Népmondák is fűződnek hozzá.

Miszerint az öreg Mátra szelleme kergette a vasorrú bábát, akit seprőparipán nem tudott utolérni és mérgében utána dobta ezt a nagydarab követ, ill. a honfoglalás után a keresztény hit sokáig küzdött az ősi pogány vallással.

Szent István király alatt terjedt el legjobban a keresztény vallás.
Már csak a kereszt hiányzott róla, mikor Ármány a pogányság gonosz szelleme, egy sötét éjjel óriási kődarabbal akarta összezúzni a templomot. De mikorra súlyos terhével odaért, megvirradt és megszólalt a hajnali harangszó.


 Csákkő-i barlang

A Gyöngyössolymos északi szélén emelkedő Kis-hegy (388 m) ún. vulkáni dagadókúp, legnagyobb részét lilás színű riolittufa takarja. A Kis-hegy délnyugati meredek sziklás része a Csák-kő. A miocén kori vulkánosság idején a hegy dagadókúpja délről felszakadt, és izzó láva folyt le a hegyoldalról. Közben a láva részben megolvasztotta, és magával vitte a felszíni riolittufát és a korábban felaprózódott vulkáni anyagokat. Az így keletkezett Csák-kő ritka geológiai érdekesség. A sziklában természetes barlangok nyílnak. Feltehető, hogy a bronzkori ember is használta ezeket az üregeket lakóhelyül. Ezt támasztja alá az itt talált értékes bronzkori leletanyag. A néphagyomány szerint a Csák Máté pártján álló Csobánkák idején Solymos népe itt hallgatta a szikláról szónokló kiskirályt, Csák Mátét. Innen eredhet a szikla neve.

Ennek a riolit sziklafalában vak ablakok vannak bevágva. A tetején pedig emlékkövek emelkednek, mint a pogány vallás maradványai.
Ilyeneket csak Solymoson és Sirokon lehet találni, több jellemző példányban. Hasonlítanak hozzá az Eger melletti úgy nevezett kaptárkövek, de ezek már későbbi eredetűek.
A Csákkő a Kishegynek legmeredekebb része, amit terméketlen sziklatömegek képeznek. A kemény, üveges trachit vagyis riolit mutatja a megolvadt lávaanyagot.
A hegy tetején szálban álló magányos sziklák a vulkanikus képződménynek különleges alakulatai. Keménységénél és szerkezeténél fogva igen alkalmas malomkőnek. Már régi idők óta ismerik ezt a tulajdonságát a solymosiak és bányásszák is.
Ilyen abban hagyott bányáknak a szádallói azok a nyílások, melyek a Csákkőn egy emelet magasságban mostanáig ott tátongnak.

Nagy, réteges kősziklák torlaszolják el a nagyobb barlangnak belsejét. Ezeket az üreg felső részéről szaggatták le. Ott helyben kifaragták malomkőnek. A meredek lejtőn legurították a Nagypatak völgyébe, onnan pedig kocsival elszállították. Ezt mondja a geológus.
Ellenben a historikus más szemmel nézi a Csákkövet. Szerinte ezek az üregek tulajdonképpen ősbarlangok, illetve barlangvárak voltak. Védelmi és lakóhelyül szolgáltak az őskorban. Csak a későbbi időben használták fel kőbányának. A hegy tetején álló szálas riolitoszlopok és a hegyoldal sziklafalába vágott vakablakok szintén történelmi emlékek.
Némelyek szerint vallási szertartásokhoz tartozó bálványkövek kegyhelyei volnának. Mások pedig azt állítják, hogy az ősi várrendszernek őshelyei és tűzjelzésekre használták fel.
A Csákkő múltját illetőleg nem lehet biztosan állítani, hogy kinek van igaza, a geológusnak-e, vagy a historikusnak?
Talán az igazság a kettő között keresendő. Illetőleg a maga szempontjából mindkettőnek igaza lehet. Egyik állítás a másikat nem zárja ki, sőt kiegészítik egymást.


Csepegő forrás

A Fűtőháznál a nagypatak túloldalán található Gyöngyössolymos egyik leghűségesebb vízlelő helye, a Csepegő-forrás. A patakon egy gyaloghíd vezet át a forráshoz, amit az elmúlt években építettek helyi önkéntesek id. Matíny János irányításával. Aszályos időkben, amikor az egész faluban kifogytak a kutak, és nem alig volt ivóvíz a Csepegő-forrás akkor sem apadt el. Folyton hideg vize oly mélyről táplálkozhat, hogy a víz tisztaságához semmi kétség nem férhet.


 Cserkő

A kőbányászat egyik tájsebe lenne, ha a természet nem “rekultiválta” volna ezt a korábban kőbányát. A hegyből kitermelt kő helyén egy nem túl nagy füves rét és egy kicsi, ám igen mély tavacska található. Közkedvelt helye a környékbelieknek egy-egy hétvégi piknik eltöltésére.
Amikor a kőfejtés elért egy vízzáró réteget, olyan hozammal tört a felszínre a víz, hogy munkagépek vonatszerelvények, és mindenféle bányászati eszközök kimentésére sem maradt idő. Ezek elvileg mind a mai napig a tó mélyén nyugszanak.
A tó vizét patak is táplálja. Vize nagyon szeszélyes és életveszélyes is. A fürdőzés tilos, melyre több tábla is felhívja a figyelmet.
A patak vize mind a mai napig oly tiszta, hogy az ügyesebbek még rákokat is találhatnak benne.

 


Dezső vár

A falu templomától északra, egy függoleges sziklafalban végzodo, nagyon keskeny, meredek oldalú hegynyúlványon található a várhely. Tszf. magassága 320 m, a Nagy-patak völgye fölé 30 m-rel magasodik. ANagy-patak völgyében út vezetett a középkorban, nyilván ez magyarázza, hogy ugyancsak a településnek a határán belül – az út mentén – további két hasonló korú vár is épült.

A Kishegynek északra ellaposodó része a Haluskás, amely fiatal, ritka akácerdővel van borítva. Ennek folytatását képező hegygerinc két völgy közé szorul, és sziklás, meredek csúcsban hirtelen végződik be. Kisebb várszerű erődítésre igen alkalmas hely, már csak azért is, mert az északra vonuló völgyi utat uralja.
Erődítésnek a nyomait ki lehet venni, különösen a sáncárkot, amely a délre húzódó hegynyakat elvágta. Ezen oldalról volt legjobban megközelíthető. Az avarsánc műveknek egyik párhuzamos vonala is keresztül megy rajta. Közvetlen szomszédja a Kishegynek északról. Magassága 320 méter. A solymosi család vára volt. Egy 1320-ban keltezett oklevél szerint Demeter mester Pathának, Dezső mester pedig Keménynek a fia. Ugyanazon nemzetségből, az Abanemből származtak. Valószínű, hogy ez a Dezső mester a solymosi család tagja volt és ő építette a róla elnevezett Dezső várat.
Ezt bizonyítja Solymoshoz való közeli fekvése is. Griska idejében a csehek kezére került ez is. Rablóvár lett belőle és a zsebrákok onnan fosztogatták a vidéket. A csehek kiűzetése után Mátyás Király romboltatta le.

Dezsovár a Mátra legkisebb vára volt. Belso területe mindössze 15 m hosszú és 10 m széles. A közepén látható kis kiemelkedés talán a torony helyét jelzi. A várat a nála magasabb /388 m/ Kishegy felé húzódó gerincet átvágó 19 m széles, 4 m mély árok védi. Oklevél nem említi.
/Dénes József/

 


Eremény tető

Sástótól nyugatra kb. 600 méterre található az Eremény. A hegy nyugati oldalán található a két kősánc, amely hosszabb szakaszokon hiányzik. A kősáncokkal és a természetes sziklaletöréssel körülhatárolt belső terület hossza 300 m, legnagyobb szélessége 175 m. Régészeti leleteket nem ismerünk a területről.
Valószínűleg nem az erődítést szolgálta az Eremény délnyugati oldalától induló, sok helyen eltűnő és a gyöngyössolymosi Kis-hegyig terjedő sánc.
A kishegytől északkeletre 512 méter magas erdővel borított ellaposodott hegycsúcs. A neve pogány eredetre vall.
Ármány vagy Arimányhoz hasonló szóképzés. Talán a népnél szokásos szójáték és ferdítés az Arimányból Ereményt csinált. Bizonyosat nem lehet tudni, mert hallgat róla a krónika és a hagyomány. A rajta átvonuló avarsáncnak egyik támpontja volt. Nyomai azonban már annak sem igen vehetők ki. Némelyek azt mondják, hogy eredetileg nem is Eremény, hanem Eremén a neve, amit meneteles, ereszkedő alakjától vett volna.

 


Fűtőház

 

Gyöngyössolymoshoz tartozó külterületként nyilvántartott településrész a Lajosháza felé tartó úton. Jelenleg is több család lakja ezt az eldugott, csendes kis szigetszerű településrészt. Nevét az erdei kisvasút fénykoráról kapta. Ugyanis itt fűtötték fel a mozdonyokat, melyek a követ, fát és a dolgozókat szállították a Mátra és Gyöngyössolymos között.


Ilona és Tarma kút

 

A turistaúttól távol, az erdő közepén található meg a Tarma-kút, melyet sokan összekevernek a turistaház mellett lévő kúttal.
Pár évvel ezelőtt helyi férfiak Tarma-kút Baráti Kör néven egyik első munkájukként vállalták fel e forrás kitisztítását.
Mára már pihenő padok és kellemes környezet fogadja a szomjas turistákat. Persze csak azokat, akik képesek megtalálni az erdő mélyén, a hegy oldalában rejtőzködő forrást.

Szintén a Tarma-kút Baráti Körnek köszönhetően került kialakításra a Gyöngyössolymos – Lajosháza között haladó turistaút mellett található forrás. Lajosházára menet optimális helyen található forrás vizét szinte minden turista megkóstolja. Bátran tervezhetünk túránk során azzal, hogy itt feltöltjük palackjainkat, mert a hűséges forrás hűsítő vize az erdőt járókat nem hagyja cserben.

 


Jánoska

A Gyöngyösre vezető út mellett érdekes épület látható. Kis, kápolnaszerű építményben áll Nepomuki Szent János szobra. Hazánkban igen sok helyen találkozunk szobrával, zömmel utak, hidak mentén. A 14. században Prágában a cseh király Nepomuki Szent Jánost vízbe ölte, mert állítólag nem árulta el felesége gyónási titkát. A solymosi szobrot a 18. század végén a falu földesura, az egri püspök, gróf Eszterházy Károly emeltette. A Szabadság út 163. alatt tekinthető meg.

 


József Attila forrás

A Blokk ház az egykori erdei kisvasút egyik végállomása volt. Innen már oly mértékben meredekek a völgyek, hogy nem építették tovább a vonalat Mátraszentimre irányába. Pedig már csak pár km-re vannak innen a Felső-Mátra települései.

A Blokkház jelenleg is álló épület, hatalmas farönkökön nyugszik mélyen, az erdő szívében. Kevés turista veszi a fáradtságot, hogy felkeresse. A hajdan vasútállomásként használt helyet a természet szép apránként visszahódítja magának.


Lajosháza

Korábban az erdei kisvasút egyik csomópontja volt, de mára már csak egy eldugott zug a Mátrában. Viszont egy a visontai erőmű által épített vendégház éppen itt, az erdő közepén található. Megközelítése ideális akár a bakancsos turistaként, akár kisvonatos kocaturistaként, vagy elvárosiasodott autós “betolakodóként” érkezik is az ember.
Talán kevesen gondolják, hogy ez az eldugott kis ház, – melynek igényessége és belső kialakítása sokakat megdöbbent – számos közéleti személy közkedvelt “búvóhelye”.
Régebben még ifjúsági tábor is volt itt. Melynek nyomai mind a mai napig fellelhetőek. Érdekes, hogy solymosi gyerekek talán sosem táboroztak itt. Az elmúlt években egy a Magyar Agrárfelsőoktatási Természetjáró Egyesület önkéntesei alaposan felújították a táborhoz tartozó faházat. Talán még egyszer újra indulhat itt a táboroztatás is.
Göncz Árpád köztársasági elnökként is meglátogatta Lajosházát. Ennek köszönhető, hogy a felvezető akkor egészen járhatóvá vált.
A 2000-es évek elején még filmforgatásra is használták ezt a csodaszép völgyet. De sajnos a felépített díszleteket egy nagyobb eső során a patak magával ragadta.
A 2006-2008 évek között EU-s forrásból a teljes erdei kisvasút pálya felújításra került. Sőt, a több tíz éve felszámolt pálya újraépítése is folyamatban van a Szalajkaház irányába.
Egy vadaspark kialakítása is folyamatban van, ami tovább fokozhatja a turisták érdeklődését Lajosháza iránt.

 

Nyesett vár

Galyatető tömbjétől délre található a 813 m magas, meredek Nyesettvár. Észak felől erdészeti fő feltáró útról, a nyeregről közelíthető meg .A várat oklevél nem említi, kora nem ismert. A vár területéről Árpád-kori cserepek kerültek elő. Az egész hegytetőt magában foglaló vár alakja körülbelül téglalap, déli része azonban íves vonalban végződik. Magyarország mai területének egyik legmagasabban fekvo középkori várhelye a 813 m tszf. magasságú hegyen található Nyesettvár, a Galya-teto egyik D-i nyúlványán, Gyöngyössolymos határának legészakibb részén. A vár maradványai egy É-D irányú gerincből kúposan kiemelkedő magaslaton helyezkednek el, melynek a környezo völgyekhez viszonyított magassága kb. 200 m.

A vár belso területének alakja – hétköznapi hasonlattal élve – leginkább egy babszemhez hasonlítható, amelynek hosszanti domború oldala a K-i oldalon található. A védett terület hossza 41, szélessége 36 m. Ezt egy 8 m széles, sziklába vágott árok veszi körül. A Ny-i árokszakasz mellett jól megfigyelheto az egykori felvezeto út nyomvonala. A vár kapuja minden bizonnyal a DNY-i oldalon helyezkedett el. Az árok létesítése során fejtett köveket nagyrészt a külso oldalon helyezték el. A vár nagyjából vízszintes belso területén, a felszínen látható kötoanyag nélküli kövek elhelyezkedésébol – melyek talán egy talpas boronaépület alapozásához tartoztak – 25 m hosszú, háromosztatú építmény sejtheto. A várat írott forrásadatok nem említik.
A galyatetői autóparkolótól együtt indul ÉK-i irányba az Országos Kéktúra, a sárga sáv és a piros kereszt jelzés. 100 méter után mi jobbra a kék és sárga sáv jelzéseken haladunk tovább. Újabb 650 méter után balra tér el az Országos Kéktúra, majd a sárgát követve 220 méter után keresztezzük a műutat. Újabb 200 métert megtéve egy irtás szélére érünk, szemben már látjuk a Nyesettvár tömbjét. Eddigi irányunkat tartva a jó kövesúton továbbhaladva átvágunk egy dózerúton a 150 méterre lévő erdő sarkához. Itt a turistajelzést elhagyva jobbra térünk egy jól taposott ösvényre, és az irtás, és az erdő határán, majd fel a gerincen, az irtáson átvágva érünk a vár sáncgyűrűjének É-i széléhez. Galyatető – Nyesettvár 25-30 perc. A sárga sáv jelzéstől a sáncig.

A Nagygalya és Kisgalya között középen áll a 800 méter magas várhegy. Minden oldalán erdőség koszorúzza, mégis alakja messzire látható. A hegy valóságosan körül van nyesve, nevét is a monda szerint a nyesd szótól vette. Határozottan kivehető győrvár, vagyis gyűrűvár. Roppant mély sáncárkai vannak, hossza 70 méter, szélessége 35 méter. Eleinte pogányvár volt, amelyet később valami kisebb jelentőségű várrá alakítottak át a középkorban. Sáncaiban különféle időből származó régiségeket lehet találni. A Nagygalyának déli lejtőjén fekszik. Éppen ezért a Nyesettvárnak magának is a déli oldala lefelé, az északi pedig felfelé tart a Nagygalyára. Ez a természetrajzi fekvés magyarázza meg egyszersmind a sáncároknak a rendeltetését is.

A lankás emelkedést az árok mélyedésével megszakították, hogy a vár falát még magasabbá, meredekebbé és így nehezebben megközelíthetővé tegyék. A hegy lapos teteje, valamint az oldala is sűrűn be van nőve fákkal. Az oldalát a fák között össze-vissza hányt kövek borítják. Ezek között igen sok van faragott, szabályos alakú kő. Világos bizonyítékai vannak, hogy az ókori pogányvár középkori várrá lett átalakítva és megerősítve. A sáncárokból a meredek hegyoldal körülbelül 30 méter magas. Jelenleg út nincs rajta, hanem tőle keletre visz egy kocsiút.


Pincés-malom

A Galya alól lefutó Szén- és Nagy-patak ma is ivóvíz minőségű vize lisztelő és posztóverő malmok egész sorát működtette. A templom közelében húzódik meg a 18. századi formáját és őrlőberendezését hűen megőrző Pincés malom, mely védett műemlék.
A településen a legutóbbi időkig működtek vízimalmok a Mátra egyik legbővízűbb patakjára, a Nagy-patakra épülve. A hajdani vízimalmok közül már csak egy látható. A Pincés malom középkori alapokra épült XVIII. századi műemlék. A tőle elkülönülő molnárház 1887-ben épült, 1964-től műemlék.(3231 Gyöngyössolymos, Szabadság út 163.)


Solymosi vár


Szalajkaház

Solymos határának egészen a felső, északi részében fekszik. közel az Átalkőhöz és a Nagygalyához. Kisvonattal lehet megközelíteni A 2009 évi erdei vasút beruházás egyik végállomása.

A szalajka (hamuzsír) hamuzsírgyár 1810-ben kezdte működését. A gyárat 1848. jún. 3-án az Országos Iparegyesület lapja terjedelmes cikkben ismertette. A hamuzsír főzéséhez, és fehérítéséhez szükséges fahamut a cseres és bükkös erdőben található hulladék és gallyfából égették.

A hegyek és erdők között 484 méter magasságban található három ház melléképülettel. A múlt században az elégetett fának a hamujából itt készítették a hamuzsírt. Innen ered a tót elnevezése is, szalajka tótul hamuzsírt jelent. Jelenleg az Egererdő Zrt. kezelésében van.